A leendő apukák félelmeinek hét arca

Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudtad; apa leszel, egy új világban találod magad. Ebben a világban arra kényszerülsz, hogy szembe nézz a terhesség és a szülés problematikájával. Talán bátortalannak érzed magad ahhoz, hogy megoszd másokkal is félelmeid és bizonytalanságod, talán magadnak sem vallod be, de attól azok még léteznek. Ez teljesen természetes reakció.

Nézzük, mi a hét leggyakoribb félelme a kispapáknak:

Félelem a létbizonytalanságtól

A legnagyobb félelem, amivel manapság nap mint nap szembe kell néznie a férfiaknak: képes leszek-e ellátni és megvédeni a családomat? A legtöbb családban a baba megérkeztével megszűnik a két fizetés két főre szituáció, felváltja az egy fizetés három fő rideg valósága. (Sajnálatos módon az átlagnők fizetését tekintve, nem számolhatunk komoly összegű családtámogatásokkal sem.) Mindent egybe vetve; az apának nagyon erősnek kell lennie, mely kényszer-érzet korábban nem nehezedett rá. Nem csak anyagilag, de érzelmileg is finanszíroznia kell családját. A feleségnek folyamatosan szüksége lesz egy erős támaszra, és ez a feladat rá vár.

Félelem a szülőszobai eseményektől

A leendő apukák 80%-a attól retteg, hogy nem lesz képes helyt állni, amikor eljön a szülés ideje. Fél, hogy nem lesz képes kezelni a szituációt, amikor minden esemény hirtelen, rideg valóságként zúdul rá. Hibáztathatók azok a filmek, amelyek kifigurázzák ezeket a helyzeteket és nevetségessé teszik a fejetlenül kapkodó, vagy a szülés közben elájuló apukát. Két megnyugtató tényt azonban  kijelenthetünk ezzel kapcsolatban: először is; a férfiak többsége szörnyű kudarcra számít, másodszor pedig; a kudarc szinte soha nem következik be. Persze, ha nem bírod a vért, jobb, ha elhagyod a szülőszobát. Beszélgess inkább a sorstársaiddal az előtérben.

A születés csodája okozta zavart félelem

A megkérdezett leendő és gyakorló apukák fele beismerte, hogy megfordult már a fejében; talán nem is ő a gyermek biológiai apja. Amikor feltesszük nekik a kérdést, hogy feltételezik-e, hogy a nejük félrelépett, azonnal indulatosan tiltakoznak. Logikai szempontból ez ellentmondásos, de érzelmi szempontból valami másról van szó. Valójában kétségbe vonják saját illetékességüket ebben a monumentális, isteni dologban. Nehezen képesek feldolgozni, hogy részesei lettek egy kis élet teremtésének. Az egész dolog túl jónak, túl csodálatosnak, természetfelettinek tűnik ahhoz, hogy elhiggyék, mindez velük történik.

Félelem a haláltól

Amikor az ember részese lesz egy élet kezdetének, önkéntelenül is felmerül benne az élet végességének gondolata. A halandósággal kapcsolatos gondolatok eluralkodnak rajtunk. Már nem mi vagyunk a legfiatalabb generáció, megérkezett a váltás, és ha minden jól megy, a gyermekünk előtt távozunk el ebből a világból. Szinte egy világ omlik össze azokban a fiatal apukákban, akik eddig a halhatatlanság és a sérthetetlenség illúziójában éltek. Sokukban ekkor tudatosul először, hogy milyen veszélyeknek tették ki magukat idáig. Ennek köszönhetően többnyire körültekintőbbé és óvatosabbá válnak az apukák.

A feleség és a gyermek féltése

A gyermek születése körüli herce-hurca bizony felőrli az idegeket. Ijesztő dolgok történhetnek azzal a nővel, akit a világon a legjobban szeretünk. Előfordulhat, hogy meghal a gyermek szülés közben, de ugynakkor fennáll a lehetősége annak is, hogy az édesanya veszíti életét a szülőszobában. A második esetben ráadásul egyedül kellene a kicsit felnevelni. Nem volt még olyan régen, -  konkrétan az 1920-as évekről van szó -  amikor az ötven év alatti nők körében a szülés, még az egyik leggyakoribb halálokként volt feljegyezve. De még manapság is, annak ellenére, hogy a szülés során minden rendben ment, a szülők nagy része elkezdi számolgatni a baba végtagjait és ujjait.  

Féltékenység a babára

Bizony a felnőtt férfiak többsége gyötrődik a félelemtől, hogy az anyukák a kicsit mindennél jobban fogják szeretni, és hogy ők ebből az intim kapcsolatból teljesen kimaradnak. Bármilyen hihetetlen, de létező probléma, hogy néha a szeretett nő szívében elfoglalt helyüket elkezdik félteni a férfiak egy parányi élettől. Sok családban csak nehézségek árán tud az apa az újszülött közelébe jutni, mivel a kismama kapuőrző oroszlánként állja el a babaszoba ajtaját. Csak akkor kap engedélyt a belépésre, ha már a feleség energiája fogytán van, és segítségre van szükség.

Az apáknak is szükségük van arra, hogy néha egyedül hagyják őket a kicsivel. Meg kell értetniük a kismamával, hogy ez az ő gyermekük is, és közös céljuk a kicsi felnevelése. Nem szabad kirekeszteni az apukákat a csecsemő gondozásából.

A családokban a szülők különböző erőket testesítenek meg. A gyermek többnyire az anyától biztonságot, kényelmet és melegséget vár. Az apánál a szabadságot, az önállóság érzetet, a világhoz való viszonyulást keresi. Ám a legtökéletesebb az, ha ezeket mindkét oldalról elvárhatja és megkaphatja a gyermek.

Fehérköpeny szindróma

Egészen pontosan a szülész-nőgyógyásztól való idegenkedésről van szó. A férfiak többsége kínosan kerüli még a témát is. Egyenesen zavarba jönnek, ha arra gondolnak, mi történik egy nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. A nőgyógyászati szakrendelő és a szülőszoba olyan helyek, ahol kimondottan kényelmetlenül érzik magukat. Szembesülniük kell azzal, hogy ami nekik az érzéki gyönyör forrását jelenti, az valójában a fajfenntartást szolgáló rendszer része.

Borzasztóan fontos az ilyen kellemetlen szembesülések elkerülése érdekében, hogy előre megbeszéljék a párok a szülés körül várható eseményeket. Legyen szülési terv, tisztázzák le, hogy mit kell majd az apukának tennie ha eljön az idő.