A játék fejlődése kisgyermekkorban

Funkciós játék:

Már csecsemőkortól felfedezhető a funkciós játék a kicsik tevékenységében, minek során egy-egy mozdulatot, tevékenységi mozzanatot gyakorol be. (Pl.: gurítja a labdát, autót, egymásra-, ill. egymásba pakolja a kockákat, hordókat, ...stb.) De funkciós játéknak számít pl. a hangokkal, beszéddel való játék is. Próbálgatja a hangját, gyakorolja a különböző mozdulatokat, miközben nem csak tapasztalatokat és ismereteket szerez környezetéről, de mindez óriási örömöt is okoz neki.

Szerepjáték:

A 3. életévben jelenik meg, de igazán az óvodáskor derekára válik kiforrottá. Ekkorra szerez ugyanis kellő ismeretet, tapasztalatot környezetéből, melyet egyre fejlettebb gondolkodása, beszéde segítségével egyre árnyaltabb formában képes a játékban megjeleníteni.

Konstruáló játék:

Az építő-alkotó tevékenység a 2. életévben jelenik meg a kisgyermek játékában és kb. 5 éves kor táján bontakozik ki igazán. Építményei egyre konstruktívabbak lesznek, egyre finomabbá váló mozdulatai egyre látványosabb eredményeket garantálnak.

A kisgyermekkori játéktevékenység módja:

A kisgyermekkorra leginkább a magányos játék a jellemző. Elmerül saját tevékenységében, így nem igazán érdeklődik társai, ill. azok játékai iránt. Emiatt tapasztalhatjuk, hogy a bölcsődében általában egymástól elkülönülve, sokszor a másiknak hátat fordítva játszanak a gyerekek. Kisgyermekkorban a társas-szociális kapcsolatok köznapi értelemben vett közösségi szempontból nem jellemzőek, így 3 éves korig csupán párhuzamos szemlélődésig, közeledő-kapcsolódó játékig jutnak el a gyerekek. Előbbiek okán nincs alapja azoknak a szülői indokoknak, miszerint "azért járatom bölcsibe a gyereket, mert igényli a közösséget". A kisgyermekek csoportja még nem alkot a szó szoros értelmében vett közösséget, csupán gyermekek egy időben, egy helyen való tevékenységéről van szó. Kisgyermekkorban a legfőbb érzelmi kapcsolat az édesanyával van, ezért hasznos, ha a gyermek 3 éves koráig ő van a gyermekkel a bölcsődei elhelyezés helyett.