Kell-e a bölcsi a gyereknek?

Gyermekünk 2 éves lesz, és látjuk, ahogy napról-napra egyre önállóbbá,
nagyobbá és érettebbé válik. Vannak szülők, akikben ilyenkor
megfogalmazódik a gondolat: eljött az ideje, hogy gyermekük
közösségbe járjon, illetve korosztályával társas kapcsolatokat építsen
ki.

Vajon valóban szüksége van erre egy kisgyermeknek?

Az 1-3 éves korú kisgyermeknek, - és ez megkérdőjelezhetetlen
pszichológiai tény, - nem a hagyományos értelemben vett közösségre,
hanem közvetlen családtagjai, azon belül is elsősorban az édesanyja
érzelmi támogatására és jelenlétére van szüksége.

Az 1-3 éves korú kicsiknél, bölcsődei csoport viszonylatában nem is
beszélhetünk valódi közösségről, csupán gyermekek egy helyen
tartózkodásáról, ún. "együttmozgásáról, egy helyen tevékenykedéséről".
Mit jelent ez? A gyermekek, bár fizikailag egy helyen tartózkodnak, ám
többnyire magányosan játszanak, esetleg szemlélődnek, érdeklődnek a másik
tevékenysége (ám nem személye) iránt. Előbbiek alapján tehát tényleges
társas kapcsolatok bölcsődében nem alakulnak ki. Nincs szó valódi
közösségről, (pl. közös célokról, feladatokról, az együvé tartozás
érzése nem jelenik meg társas kapcsolataiban), ezért nem is lehet azt
mondani, hogy egy kisgyermeknek szüksége van közösségre.

3 éves kortól kezdődően válik valódi szükségletévé a kortársi
kapcsolat, a gyermekközösséghez tartozás, ezért ebben az életkorban
mutatkozik tényleges igény az intézményes nevelésre. Ezt pedig 3 éves
kortól az óvoda biztosítja.

Összefoglalván tehát elmondható, hogy ha tehetjük, maradjunk otthon a
gyermekkel 3 éves koráig, és az intézményes nevelésben való részvételt
az óvodával kezdjük.