Az iskolába lépő gyermek

Az óvodáskorhoz viszonyítva ebben az életkori szakaszban óriási változások következnek be a gyerekek életében. Míg eddig legfőbb tevékenységük a játék volt,  ebben a korban ezt már a tanulás váltja fel.

Az előbbi két tevékenység nem csak jellegében, de annak kötelező voltát tekintve is különbözik. Míg a játék egy kötetlen, szabadon választott tevékenység volt a gyerekek számára, addig a tanulás már egy kötelességszerű, akaratlagosan irányított munkát jelent. Az iskolában elért eredmények a kisdiák egész társas kapcsolatrendszerét befolyásolják, hiszen sokszor ennek alapján ítélik meg őt felnőttek-gyerekek egyaránt. Sok múlik tehát azon, hogy a gyermek milyen érettséggel felvértezve indul neki az iskolának, hatalmas jelentősége van az óvodás korban történő iskolaérettségi szintfelméréseknek.

De hogyan viszonyuljanak a szülők, nevelők a már kisiskolás gyermekhez? Az sem helyes, ha túl magas követelményszintet állítanak a gyerek elé, de az sem, ha túl alacsonyat, azaz nem igazán becsülik a tanulás jelentőségét. Mindig meg kell találni az arany középutat, hogy kedvét ne szegjék az iskolát épp csak elkezdő kisdiáknak.  

Mi jellemzi az iskolára felkészült, minden tekintetben érett gyermeket?
- Jól be tud illeszkedni közösségébe, a szabályokhoz rugalmasan alkalmazkodik. Igényli is ezt a fajta közösségi érzést, vágyik a közösségbe tartozás érzésére.
- Kellő feladat-, és kötelességtudattal rendelkezik, melyek alapjául szolgálnak a lelkiismeretes tanulásnak. Adott esetben háttérbe tudja szorítani vágyait ( pl. hogy játszani szeretne) kötelességeivel szemben (tanulnia kell). Feladatvégzéseiben önálló, nem igényel folyamatos megerősítést, kontrollt.
- Figyelmét tartósan le lehet kötni, iskolakezdéskor képes legalább 10-15 percen keresztül aktívan figyelni.
- Beszéde érthető, összefüggő, a hangokat tisztán ejti. Jól megérti és megérteti magát környezetével.
- Az iskolát kezdő gyermek nyitott és érdeklődő, mely alapjául szolgál a betűk, számok addig ismeretlen világának felfedezésében is.
- Tesatalkata arányossá válik, az óvodáskori " hengeres" forma eltűnik. Vállai szélesebbek lesznek, a fogváltás folyamatban van.
- Nagymozgása és finommozgása kellően összerendezett, koordinált. Ez utóbbi fontos feltétele az eredményes írástanulásnak.
- A serkentés-gátlás idegi folyamatok közül fokozatosan a gátlás kerül túlsúlyba, ami előfeltétele a kiegyensúlyozott, nyugodt személyiségnek.
- A kisiskolás gyermek csontozata még meglehetősen hajlékony, ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy elkerüljük az egyoldalú, nagymértékű fizikai terheléseket. Az ujjpercek csontosodása kb. 12 éves kor táján fejeződik be, ezért írás közben gyakran elfáradnak a gyerekek.