A kisiskolás gyermek társas kapcsolatai, érzelmi, akarati élete

Míg első osztályban leginkább a tanító néni a legfőbb minta, az ő véleménye, értékrendje a mérvadó minden gyerek számára, addig a 8-9. évtől ez látványosan átvált a kortársak irányába. Már mindinkább az osztálytársak véleménye számít, nem annyira a felnőtteké. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy érzelmileg eltávolodna a felnőttektől, csupán a hozzájuk fűződő kapcsolat jellege változik meg.

Az osztálytársak közötti társas kapcsolatokat nagymértékben befolyásolja a tanulmányi eredmény. Általában azokat "sztárolják" maguk között, akik kiemelkedően teljesítenek a tanulásban. Ez a nem helyes magatartás komoly problémákat okozhat egyes gyerekek személyiségfejlődésében, hiszen míg a felemelt gyerekek gyakran fölényes, egoista módon kezdenek viselkedni, addig elnyomott társaikban felesleges gátlások és önbizalomhiány kezd felhalmozódni. Erre a folyamatra a tanítónőnek oda kell figyelnie és demokratikus eszközökkel kell egyensúlyban tartania a társkapcsolati rendszert.

A kisiskolás gyermeknél az alábbi érzelmek kezdenek egyre hangsúlyosabbá válni: rokonszenv, ellenszenv, vonzódás, irigység, káröröm. 9-10. év derekán megjelenik az ún. "betyárbecsület". Ekkor a társak irányába megnyilvánuló szolidaritás fontosabbá válik, mint a felnőttek felé való engedelmesség.

A kisiskolásokra jellemző érzelmi megnyilvánulás továbbá a rivalizálás is. Kezdetét veszi az egymással történő versengés nem csak a tanulásban, de az élet más területein is.

Az akarati élet vonatkozásában a 6-8 évesekre még a kevésbé kitartó tevékenység jellemző. Munkájukból könnyen kizökkenthetők, cselekvésükben kevésbé állhatatosak. Ezen szempontból jelentős változás a 9-10. év táján figyelhető meg. A kötelesség-, és feladattudat csak fokozatosan, egy hosszabb folyamat eredményeként fejlődik egyre magasabb szintre.