Az óvodáskorról általában

A kisgyermekkort követi az óvodáskor, mely 3-6 éves korú gyermekeket jelent. A gyermek ebben a korban egyre jobban kiteljesedik, egyre önállóbb lesz, egyre nyitottabbá válik a világra.

Az óvodás korú gyermek életében jelentős szerepe van az érzelmeknek. Tetteit, cselekedeteit gyakran ez irányítja, mondhatni "szíve szerint" dönt sokmindenben.

A megismerő folyamatok közül kiemelkedő szerepe van a képzeletnek, fantáziának, melyek segítségével a számára ismeretlen dolgokra magyarázatot próbál adni. (Fantáziájával kiszínezi a valóságot.) Mivel életében döntő szerepet kap az érzelem és a képzelet, így ezen alapul élénk meseszeretete is.

Elősorban arra tud figyelni és visszaemlékezni, ami őt érzelmileg valamiért megragadta, így a tevékenységekben elengedhetetlenül fontos szerepe van a motiválásnak is. ( Ez nem más, mint egyfajta "kedvcsinálás" a tevékenységekhez)

Legfőbb tevékenysége a játék, melynek során előszeretettel utánozza a felnőtteket. A játék útján próbálja átélni azokat az élményeket, számára vonzó felnőtt tevékenységeket, melyek egy gyermek számára a valóságban sokáig elérhetetlenek. Ezt nevezzük szerepjátéknak.

Az óvodás gyermek mozgásigénye, cselekvési vágya rendkívül nagy, ezeket pedig ki kell elégítenie a felnőttnek. Mindig sok lehetőséget kell adni a változatos mozgásformák gyakorlására (persze csak életkori adottságaiknak megfelelően, a biztonságot maximálisan szem előtt tartva)

Ebben az életkorban válik igazán igényévé a kortársi kapcsolatok kialakítása, ebben a korban van ténylegesen jelentősége a közösségnek, a közösségbe tartozásnak. Helyes tehát, ha 3-4 éves korban megkezdheti a csemete az óvodába járást.