Testi, idegrendszeri és mozgásfejlődés óvodás korban

Kisóvodás korban még leginkább kisgyermeki testalkat jellemző a kicsikre, míg óvodáskor végére szemmel láthatóan arányosabb, mintegy "felnőttesebb" lesz a teste. Ez a változás kb. 5-6 éves korban lesz igazán látványos: végtagjai megnyúlnak, egyre izmosabbá válnak. A váll szélesebb lesz a medencénél, így megszűnik a test hengeres formája. A pufi, babás arcocska is megváltozik az arc alsó és középső részének intenzív fejlődése révén.

A gerinc csigolyaívei a csigolyatestekkel az óvodáskor folyamán nőnek össze. A csontok görbületei ebben az életkorban még rugalmasak, ezért ilyentájt feltétlenül kerülni kell az egyoldalú, monoton, egy izom és csontcsoportot terhelő mozgásformákat. A medence csontjai még nem nőttek össze, így a nagyobb terheléseket emiatt is mellőzni kell.

Az óvodás gyermek izmai hamar kifáradnak, de rendkívül gyorsan regenerálódnak. Ezért a tornánál, intenzívebb mozgásoknál ajánlott rövid pihenőket tartani.

Az óvodás gyermek, - intenzív idegrendszeri érése következtében, - gyorsan tanul, ám az ismeretek megtartásához sok ismétlésre, gyakorlásra van szüksége.  Az idegrendszeri folyamatok közül eleinte a serkentés van túlsúlyban a gátlással szemben, így magyarázható az ilyen korú gyermekek nagy mozgásigénye. Sokszor olyanok, mint a zsizsikek, állandóan nyüzsögnek, futnak-szaladnak. Ez nem "rosszaság", tudnunk kell, hogy a fenti fiziológiai okokból ered. Óvodáskor derekára aztán, -a folyamatos idegrendszeri éréssel párhuzamosan-, a serkentés és a gátlás kiegyenlítődik, így az ovisok egyre nyugodtabbá, higgadtabbá válnak az évek folyamán.

Az óvodás gyermek mozgásformái folyamatosan gazdagodnak, egyre változatosabbak lesznek a sokféle tevékenységnek, ill. a játéknak köszönhetően. Talán bele sem gondoltunk, milyen nagy jelentőséggel bír egy legós építés, gyurmázás vagy egy rajzolás a kéz finommozgásának ( azaz a kézügyességnek) a fejődésében, vagy egy kiadós mászókázás, fogócskázás, labdázás a nagymozgások  tekintetében. Adjunk tehát minél változatosabb lehetőséget a kicsiknek a játékra, ill. különböző változatos tevékenységekre.

Előbbieknek köszönhető az óvodás gyerekek intenzív mozgásfejlődése: 5-6 éves korra képessé válik mind az egyenletes tempójú, mind a gyorsuló futásra. Ebben a korban egyre kitartóbbá, összerendezettebbé válik mozgásuk, ügyességük is egyre nő. Könnyen megtanulnak úszni, biciklizni. Fontos azonban tudni, hogy az óvodások veszélyérzete még jóval kisebb, mint bizonyítási-, és mozgásvágyuk. Ennek következtében sokszor érhetik őket balesetek, ha az őt felügyelő felnőtt nem elég körültekintő és óvatos!

Az óvodás szívesen táncol, melynek során sokszor a felnőttek mozgását utánozzák, követik. Óvodáskor végére a gyermek mozgása akaratilag befolyásolt, képes mozgását, ill. viselkedését kordában tartani.

A mozgásfejlődés zavarai:

Az óvodáskorú gyermekeknél leggyakrabban előforduló két mozgásfejlődési zavar a hipermobilitás ( túlmozgékonyság) és a mozgásgátoltság. Előbbi megnyilvánulási formái a gyors, kapkodó, céltalan mozgások, fejletlen kézügyesség, finommotorika. Ezeknél a gyerekeknél gyakran tapasztalható beszédfejletlenség is. A hipermobilitás okai elsősorban szociális ártalmakra vezethetők vissza, így pl.: elhanyagoltságra, szorongásra, mellőzöttségre. A mozgásgátoltság az előbbieknek épp az ellenekzője. A gyermek (valószínűleg szintén szociális ártalmak nyomán) nem elég motivált környezetének mozgásos, cselekvéshez kapcsolható megismerésére. A negatív társas, emberi kapcsolatai visszavetik, gátolják ebben a megismerési folyamatban (nem mer nyitni környezete felé), így mozgásfejlődése lelassul, megáll.