Az óvodás gyermek ábrázoló tevékenysége:

Az óvodáskorú gyerekek egyik fontos önkifejező eszköze az ábrázolás ( ide tartozik pl: rajzolás, festés, gyurmázás, stb.), azon belül is legfőbb: a rajzolás. Mi jellemző a kisóvodás és a nagyobbak rajzaira?

A kicsik esetében eleinte nem beszélhetünk célirányos rajzolásról, csak firkálásról, hiszen a tevékenységnek pusztán a funkcióöröm a célja. Örül a tevékenység közbeni mozdulatok gyakorlásának és örül annak, hogy környezetében változást tud létrehozni, értsd: munkájának a papíron látható nyomai vannak. A firkálás már akár 1.5-2 éves kortól megfigyelhető, amit a felnőtt mintáján (ő is rajzolgat, ír a gyermek szeme láttára) túl az eszközök biztosításával is motiválhatunk. Adjunk nekik lehetőséget a rajzolás kipróbálására, ám ehhez állandó felnőtt felügyelete szükséges! A kisgyermek sok esetben más célra is felhasználná a zsírkrétát, ceruzát: pl. nyalogatná, rágcsálná, netán megkóstolná. Nagy gondot kell fordítnai ezek és az egyéb balesetveszélyes helyzetek kiküszöbölésére! A firkálás magasabb fokát jelzi, mikor a gyermek rájön, hogy az általa ábrázolt képhez jelentés is kapcsolódhat. Ez többnyire a felnőtt kérdésein keresztül realizálódik benne, pl: "Ez füst? Hű, de szépen gomolyog, ügyes vagy! ... Ez egy alma? De szép kerek! ..." stb. Mindig figyelmesen és a gyermeket motiválva beszélgessünk alkotásáról, ami további próbálkozásokra ösztönzi majd a kicsit. Összefoglalván tehát a kisgyermeket rajzolásra ösztönözhetjük, ha:

- biztosítunk neki korának megfelelő rajzeszközöket

- bíztatjuk, dicsérjük rajzolás közben

- sok-sok képeskönyvet nézegetünk.

Milyen a 3 éves kisóvodás rajza? Ebben a korban még igen szélsőséges eredményeket tapasztalhatunk. Míg egyesek teljesen felismerhetetlen kriksz-krakszokat vetnek papírra, addig vannak olyan 3 évesek, akiknek rajza már kezd felismerhetővé válni.

Az óvodáskor előrehaladtával és a mind több gyakorlás hatására egyre fejlettebb szintre kerül a gyermek ábrázolásának fejlettsége. Honnan hová jut el a gyermek?

- Eleinte nem képes a szemlélet utáni ábrázolásra, csupán emlékképeire, képzeteire támaszkodik. Pl: az óvó néni lerajzolásakor nem veszi őt szemügyre, hanem az emlékeiben őrzött képeket próbálja papírra vetni. Az ábrázoló tevékenység nagycsoportra átvált szemlélet-vezérlésűvé, azaz rajzolás közben újra és újra szemügyre veszi az ábrázolás tárgyát (pl. az óvó nénit), hogy minél inkább hasonlítson rá a rajz.

- Az óvodás rajza eleinte aránytalan aszerint, hogy az ábrázolt dolognak mely részlete fogta meg őt leginkább érzelmileg. Pl: hatalmas fejhez elhanyagolható méretű karok, lábak tartoznak. Az aránytalanság fokozatosan vált át az arányokat egyre valóságosabban kifejező ábrázolásmódba. Itt már nem az érzelem, hanem az értelem vezérli a rajztevékenységet, azaz igyekszik minél valóságosabban, objektívebben ábrázolni a dolgokat.

- A 3-4 éves rajzaiban a tárgyaknak még nincs meg a szemléletes rendje, egyszerűbben szólva nincs minden a helyén. Gyakran előfordul, hogy pl. az autó kereke az autótól távolabb látható vagy a ház ablakát az épületen kívülre ábrázolták.

- Az óvodáskori rajzokra gyakorta jellemző az átlátszóság. Mivel tudja, hogy mi található pl. az autó csomagtartójában vagy a ház belsejében, ezért ezt látható formában rajzolja meg, mintha a csomagtartó ill. ház átlátszó lenne.

Az óvodás gyermek ábrázoló tevékenységének fejlődését nagyban elősegíthetjük, ha sok-sok lehetőséget adunk ezek gyakorlására. Az eszközbiztosításon, motiváláson, a valóság alapos megfigyelésén túl azzal is megtámogathatjuk a folyamatot, ha változatos, sokszínű technikákkal ismertetjük meg a csemetéket.