|
 „Jó a kapcsolatom az anyósommal, mert olyan távolságban lakunk egymástól, hogy nem tud átjönni papucsban.“ Vajon áldás vagy átok, ha mégis egy fedél alatt lakunk a mamával?
Az együttlakásnak nyilván megvan a jó és a rossz oldala is, ezért nem árt ezeket átgondolni, mielőtt összeköltözésre adnánk a fejünket. Vegyük sorra őket:
Előnyök:
A háziasszony számára jóval kényelmesebb helyzetet teremt, ha mindig van kire támaszkodni, van kitől segítséget kérni. Nincs kire bízni a beteg gyereket? Nincs ideje főzni, mosni, takarítani? Nincs, aki elmenjen az oviba? Ilyenkor bizony nagy támaszt jelenthet a mama segítsége. De vajon elvárható egy idősödő, egyre gyengülő embertől, hogy kisgyerek után futkosson, főzzön, mosson, vasaljon? Elvárható-e tőle, hogy hajlott kora ellenére maximálisan felelősséget vállaljon az aprónépért? Ugye, hogy nem? Ne feledjük: a gyermeket mi vállaltuk, a nagyszülők pedig nem érdemlik meg a cselédsorsot!
Hátrányok:
A generációs különbségek bizony még anya és saját gyermeke között is felszínre törnek, ez pedig hatványozottan igaz az anyós-meny vagy anyós-vej kapcsolatra. A mama, aki - jó esetben csak puszta jó szándékból -, állandóan belekotyog a fiatalok életébe, teljesen megmérgezheti a legstabilabbnak látszó házasságot is. A gyereknevelésben is komoly problémákat okozhat, ha a mama megosztja az addig egyöntetű nevelési elveket. Az így kialakuló kettős nevelésnek pedig akár az is lehet a következménye, hogy a gyermek deviáns útra téved.
Gondoljuk át ezért felelősséggel, hogy valóban egy fedél alatt akarunk-e lakni a nagyiékkal, hiszen egy későn jött felismerés sok kellemetlenséggel járhat.
|
