Az örökbefogadás problémái

Az adoptálás segít a gyermekeknek kikerülni az állami intézetekből és állandó, egészséges családi környezetben felnőni.

Az örökbefogadó szülők egyik legkomolyabb dilemmája az, hogy mikor és miképpen tudassák a gyermekkel a tényeket, vagy, hogy egyáltalán szükséges-e szembesíteni az örökbefogadott gyermekeket ezzel.

A pszichológus azt javasolja, hogy mindenképp szükséges ez a kényes lépés, melynek úgy kell megtörténnie, hogy a gyermek képes legyen azt felfogni, megérteni. Így hát két különböző nézet alakult ki arról, hogy mikor tudassuk a gyermekkel az örökbefogadottság tényét. Többen azt javasolják, hogy amint  a gyermek képes felfogni a  hallottakat, azonnal tudassuk vele. Ezáltal több ideje lesz az örökbefogadottság feldolgozására és elfogadására. Más szakemberek úgy hiszik, hogy a túl korai beavatás összezavarhatja a gyermeket és nem fogja fel igazán ennek jelentőségét, ezért célszerűbb az idősebb korra halasztani azt. Mindenesetre ez a feladat az örökbefogadó szülőre vár.

Másodlagos üzenete is lehet az eseménynek, vagyis hogy az adoptáció jó dolog, és az örökbefogadó szüleiben megbízhat. Bármilyen más esetben, ha szándékosan vagy véletlenül, de máshonnan jut a gyermek tudomására a valóság, dühöt és bizalmatlanságot gerjeszthet a szülők iránt és kialakulhat benne egy negatív kép az örökbefogadásról.

Az örökbefogadott gyermek nyíltan szeretne majd beszélni helyzetéről, és a szülőknek mindenképpen támogatniuk is kell ebben. A gyermekek különbözőképpen reagálnak az adoptáltság tényére. Az érzelmek és a reakciók kortól és fejlettségi szinttől függően változnak.

Sok gyermek egyszerűen visszautasítja az adoptálás tényét és inkább a fantázia világukba menekül. A legtipikusabb "fantázia forgatókönyvek" szerint azt képzelik be maguknak, hogy eladták őket a vérszerinti szüleik, mert rosszak voltak, vagy azt, hogy elrabolták őket mostani szüleik.

Amennyiben az örökbefogadó szülők nyíltan és pozitív megközelítésben beszélnek az adoptálásról, a fenti jelenségek kialakulásának a valószínűsége sokkal alacsonyabb lesz.

A kamaszok mind keresztülmennek az önkeresés kálváriáján, amikor a helyüket keresik a világban, a környezetükben. Ez a belső küzdelem még intenzívebb lehet egy más országból, kultúrából adoptált gyermek esetében. Ezért kamaszkorban felmerülhet a vágy arra, hogy a vérszerinti szülőket felkutassák. Szeretnék megismerni őket, milyen emberek.

Az ilyen fajta érdeklődés nem szokatlan és egyáltalán nem az örökbefogadó szülők elutasítása áll a háttérben. Mindenképpen tudtára kell adni a gyermeknek, hogy az érdeklődése teljesen normális, és ha olyan dolgokra kíváncsi, amiről van információjuk az adoptálóknak, kíméletesen és együttérzéssel osszák meg a gyermekkel.

Sok szülőnek problémát jelenthet a nevelőszülőként való viselkedés. Nem egyedi probléma, bátran kérjünk segítséget szakembertől. Az örökbefogadott gyermekeknél is kialakulhatnak érzelmi, vagy viselkedési zavarok, melyek kapcsolatban állhatnak az adoptáltság-tudattal. Gyermekpszichológus bevonása nagyban segítheti az érzelmi feldolgozást.