|
 A szomorú statisztikai adatok sajnos azt mutatják, hogy minden harmadik házasság válással végződik. Ez számunkra talán csak egy szám, mely még elgondolkodásra sem késztet addig a pillanatig, míg egy nap arra éberdünk, mi is abba a bizonyos 30%-ba tartozunk. A válás küszöbén állunk, gyermekkel az oldalunkon, s közben azon morfondírozunk, hogyan tovább?
Minden házaspár helyzete más és más, mások a problémák, a körülmények, így egyértelmű "receptet" sem lehet adni számukra. Vannak azonban támpontok, melyek tán segítenek a továbblépésben:
Mielőtt véglegesen és visszavonhatatlanul a válás mellett döntene, és mindezt gyermekével is közölné, mindenekelőtt gondolja át HIGGADTAN a dolgokat! Ne egy veszekedés után, ne egy felindult pillanatban, hanem csak másnap vagy harmadnap. Addigra lecsillapodnak a kedélyek, és reálisabban mérlegre tudja tenni a szakítás mellett és ellen szóló érveket.
Úgy érzi, még van egy szalmaszál, amibe kapaszkodva van esély párkapcsolata megmentésére? Ne habozzanak, keressenek fel pár-, vagy családterapeutát! Ne feledje! Volt idő (talán még jelenidőben is beszélhetünk erről), hogy életre szóló szövetséget képzelt el társával. Ez az ember még most is része az életének, biztos, hogy ki akarja törölni belőle?
Ha már mindent megpróbáltak, és a válás elkerülhetetlenné vált, közölniük kell a gyermekkel a megmásíthatatlan tényt. Ez a beszélgetés természetesen függ a gyermek életkorától, érzékenységétől is, tehát mindig a számára legemészthetőbb módon tálalják a helyzetet. Fontos tudni, hogy a gyermek sokszor úgy érzi, ő a hibás abban, hogy szülei házassága zátonyra futott. "Biztosan azért válnak, mert rossz voltam..., elegük lett belőlem..." Oszlassák el ezt a tévhitet, biztosítsák róla gyermeküket, hogy nem őmiatta válnak.
A gyerekek sokszor szégyenteljes dolognak élik meg, ha szüleik szakítanak egymással. Beszéljen vele erről, sőt, adott esetben az is hasznos lehet, ha más, elvált szülők gyerekével is megoszthatja gondolatait.
Különös figyelmet kell szentelni ebben az időszakban gyermekünkre, hiszen kellő ráfigyelés nélkül könnyen elkallódhat, rossz társaságba kerülhet. Bármennyire is úgy érezzük, összecsaptak fejünk felett a hullámok, akkor is szakítsunk mindig időt arra, hogy gyermekünkkel foglalkozzunk, beszélgessünk, játsszunk.
Igyekezzenek kultúrált módon, a lehető legnyugodtabb körülmények között intézni a válást, hogy a gyermek minél kevésbé sérüljön! Soha ne szidja társát a gyermek előtt, a csemetét ne használja üzenet közvetítésre sem! Ha mindkét fél egyforma tisztelettel beszél a másikról, a gyermek nem érzi magát annyira "szétszakítva". Azt érzi, hogy bár szülei külön költöznek, mégis megmarad az összetartás, azaz mindkettejükre egyformán számíthat.
|
