A kisgyermekkor fejlődési jellemzői
Kisgyermekkor alatt az elsőtől a betöltött harmadik életévig tartó időszakot értjük. Ebben az időszakban több, fontos minőségi változás következik be a csemete életében, melyek az alábbiak:
- Míg csecsemőkorban elsősorban a fekvő testhelyzet volt a jellemző, első életévtől kezdve egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyermek mozgásfejlődésében az álló testhelyzet. Egy éves kor táján megtanul felállni, állni, majd járni.
- A kisgyermek szemmel láthatóan egyre ügyesebbé válik, manipulációja, finommotorikája mind jobban kiteljesedik.
- A gondolkodásfejlődés dinamikus megindulását jelzi, hogy viselkedése, cselekvése egyre logikusabb, értelmesebb. Megtapasztalható a kicsinél az emlékezet, gondolkodás és a beszéd egyre látványosabb kibontakozása. Gondolkodására a cselekvő-szemléletesség jellemző, tehát az összefüggések megértéséhez feltétlenül látványos tevékenykedés szükséges.
- Egyre jobban kikristályosodik én-tudata, mind jobban öntudatára ébred. Egyre jellemzőbb az önállósodásra való törekvés, a saját, egyéni elképzeléseihez való ragaszkodás. Ha ez ellenkezik a felnőtt akaratával, az gyakran dacos magatartást vált ki.