Óvodai beszoktatás: ki így, ki úgy
Míg egyik óvodában a lassabb, de kíméletesebb beszoktatást támogatják, addig más helyeken inkább a gyorsabb (látszat?) eredményre törekednek. Előbbi esetben apró lépésenként, fokról-fokra segítik a gyermeket az édesanyától való leválás, az új környezet, új személyek és új napirend elfogadásában, megszerettetésében. Utóbbi esetben "ha bőg, majd abbahagyja" elv alapján kitépik a szülő kezéből az elkeserdett gyermeket, a szülőt pedig elküldik.
A kétségbeesett anyuka titokban elmorzsol néhány könnycseppet, majd igyekszik jónak érezni és elfogadni, hogy gyermeke a nemes cél érdekében szenved egy kicsit. Szenved, de előbb-utóbb belenyugszik a sorsába. Belenyugvás vagy örömteli elfogadás... A kettő között óriási szakadék tátong: a beletörődés mindig valamekkora traumát, lelki megrázkódtatást okoz a gyermeknek, míg az örömteli elfogadás pozitív élményt jelent. Csak a pedagóguson és szülőn múlik, hogy akár a legérzékenyebb lelkű gyermek is könnyedén megszokja-e az óvodát.
Ha az óvó néni és a szülők egyforma tapintattal és kellő empátiával állnak a hatalmas változás küszöbén álló kisgyermekhez, joggal bízhatnak a gördülékeny és könnymentes beszoktatás sikerében.