A szelektív mutizmus
Az otthon beszédes, kommunikatív gyermek az óvodába, ill. idegen környezetbe kerülvén hirtelen elhallgat. Bárhogy is próbálja szóra bírni környezete, megnémul, nem válaszol, maximum fejbólintással jelzi: érti, amit mondanak neki.
Ha ezt tapasztaljuk, ez eredhet szelektív mutizmusból is, de az sincs kizárva, hogy csak egyszerűen megszeppent, vagy egyéb lelki okok állnak a háttérben. Megijed az új környezettől, az idegen körülményektől, és emiatt elhallgat. Nem szól senkihez, nem válaszol senkinek, sőt, sokszor enni, inni sem akar az új helyen.
Ha a probléma tartósan fennáll, és a stresszmentes óvodai beszoktatásra irányuló összes törekvésünk ellenére sincs érdemi változás, szelektív mutizmusra is gyanakodhatunk. Mutizmusról csak akkor beszélhetünk, ha a beszédzavar és a halláskárosodás kizárható. Gyakran együtt jár szorongással, viselkedés zavarokkal, alvás-, és evészavarokkal, valamint a szobatisztaság hiányával.
Ha ilyen jeleket tapasztalunk gyermekünknél, semmiképpen nem szabad unszolni, nógatni, hogy szólaljon meg, mert ez még inkább súlyosbíthat a helyzeten. Amennyiben a probléma tartósan, azaz több, mint egy hónapja változatlanul fennáll, keressenek fel logopédus, ill. pszichológus szakembert!