A gyerek, mint passzív dohányzó
Az óvodás Peti kisgyermekkorától kénytelen elviselni, hogy nevelőapja vele egy légtérben dohányzik a 35 négyzetméteres lakásban. Tünde nem szól Istvánra, hiszen tudja, hogy fia és az ő kedvéért nem fog leszokni szenvedélyéről, viszont bármikor leléphet, ha megunja a froclizást.
Tünde nem szeretné elveszíteni erős dohányos élettársát, ezért eltűri, hogy az orruk alá füstöljön. Nem méri fel azonban, hogy mekkora veszélynek teszi ki gyermekét és saját magát, ha a látszat-békesség kedvéért ilyen megalkuvásba bocsátkozik. Valóban látszat-békesség ez, hiszen egyetlen felelősen gondolkodó szülő sem viseli el nyugodt lelkiismerettel, hogy gyermeke életveszélybe sodródjon más miatt. Mi hát a helyes döntés?
Tünde viselkedése semmiképpen sem. Ha Önnél is hasonló probléma merült fel, üljön le beszélgetni párjával. Mondja el neki őszintén, mennyire bántja, hogy a család egészségét semmibe véve telefüstöli a közös lakóteret. Kérje meg, hogy szenvedélyének csak és kizárólag szabadban hódoljon! Ha ezt nem teszi meg, biztos lehet benne, hogy nem méltó az Ön bizalmára, szerelmére!