A vizespoharak rejtélye

Megjelent:

Gyerekkoromban, amikor még nem volt hálózati víz a faluban, volt egy vizespolc (egy alacsony, kétpolcos állvány, kis stelázsi) a nyári konyhánkban. Azon volt a helye a vizes vödörnek és egy vizespohárnak. Vizespohárként egy 3 decis, füles üvegpohár szolgált, amivel lehetett meríteni a vizesvödörben lévő friss kútvízből. (ez volt a „paraszt redbull” azaz kút-bul)

Egyik nyári szünet alkalmával édesanyánk azt vette észre, hogy két héten belül, már a harmadik vizespoharat kellett vennie, mert sorra tűntek el.

Hárman voltunk fiúk otthon, mint az orgonasípok; 6-10-12 évesek. Hiába kérdezte tőlünk, hogy hol a pohár, „természetesen” semmit nem tudtunk a dologról.

Aztán történt egyszer, hogy anyu korábban jött haza a munkából és így fény derült mindenre. Éppen belépett a nyári konyhába, amikor igyekeztem összeszedni a pohár maradványait. Hirtelen csak annyit tudtam kinyögni: „Húha, már jössz is?”

Anyu amikor meglátott, először mérges volt, de aztán csak egy nagyot kacagott. Nem kaptam ki. Több pohár ennek ellenére már nem tűnt el.

Mint a gyerekek általában, nem tudtunk várni a sorunkra, egyszerre akartunk vizet inni. Szegény pohár így vált a civakodásunk áldozatává. Egymás kezéből rángattuk ki a poharat, míg nem a konyhakövön végezte darabokban. Sajnos mindig az én kezemből csúszott ki a pohár, lévén a legkisebb nem tudtam rendesen megfogni. A bűnjel eltakarítása így rám hárult, miközben a bátyámék azzal riogattak, hogy mindjárt jön anyu és meglátja, hogy összetörtem a poharat.

Anyám évekig mesélte nevetve a történetet a családi összejöveteleken.

Tibcsi bácsi