A baba fejlődésének mérföldkövei: Szocializálódás

Megjelent:

Hogyan tanulja meg a baba a többi emberrel való kapcsolatát? Mikor kezd el barátkozni? Valójában ezek mind veletek, a szülőkkel kezdődnek. Ti vagytok gyermeketek első játszótársai, ti vagytok a legfontosabb emberek az életében. Felvillanyozza őt,ha meghallja a hangotokat, ha látja az arcotokat és ha megérintitek egymást.Segítségetekkel gyermeketek megismeri a többi embert is, és elkezdi élvezni mások társaságát is. Ez a gyermek szociális fejlődésének a kezdete.

Mikor veszi kezdetét e folyamat?

A születése pillanatától a kisbaba reagál környezetére, embertársaira. A baba első életévét elsősorban a tárgyakkal való manipulálás, a különböző mozgásformák elsajátítása, ill. egyéb képességeinek fejlesztése tölti ki. Előbbiek miatt a konkrét értelemben vett szocializáció egyelőre háttérbe szorul.

Úgy 2 éves kora körül, a baba kezdi észrevenni nem csak a felnőtt, de a gyerek társak jelenlétét is, ám egymással még nem, csupán egymás mellett tevékenykednek. Amint a többi képesség kifejlődésével, a szocializálódással is vele járnak a kísérletezgetések és a hibák tömkelegei, és így addig csiszolódik, amíg a gyermektársadalom értékes tagjává nem válik. Eleinte nem lesz hajlandó megosztani a játékait sem a többiekkel, de ahogy lassanként megtanulja beleérezni magát mások helyzetébe, egyre jobb játszópajtás válik belőle. 3 éves korára már egyre könnyebben szerez barátokat.

A fejlődés szakaszai

1 hónaposan:

A baba alapvetően társasági lény. Szereti, ha megérintik, ha hordozzák, ha rámosolyognak, gügyögnek hozzá. Az első hónap folyamán elkezd arcokat vágni. Imádja nézni a felnőttek arcát, számára a szülő a legérdekesebb lény a világon.

3 hónaposan:

Mostanra a baba az ébrenlét idejét a körülötte történő dolgok megfigyelésével tölti. Ilyenkor eshet meg az első átfutó mosoly emlékezetes pillanata is. Hamarosan folyamatos lesz a mosolygással kommunikálás, amikor is küld egy–egy mosolyt felénk gurgulázással kombinálva és várja a reakciónkat.

4 hónaposan:

A baba nyitottá válik az idegenek felé, esetleg kisebb sikollyal üdvözlik az új arcokat. Ugyanakkor senki sem ér fel anyával és az apával. Számunkra tartogatja a legnagyszerűbb, legkedvesebb reagálásait, annak biztos jeleként, hogy számára mi vagyunk a legkedvesebbek.

7 hónaposan:

Ilyen korban még túlságosan el vannak foglalva az egyéb képességeik gyakorlásával, fejlesztésével ahhoz, hogy valóban játszótársává váljanak más gyerekeknek. Ha két ilyen korú gyermeket ültetünk egymás mellé játékok közé, többnyire eljátszogatnak magukban, egymás mellett ülve, és nem foglalkoznak a másikkal.

Amint mobilabbá válik a kicsi, elkezd érdeklődni a többi gyermek iránt is. Egyelőre a reakció kimerül egy mosolyban, felé nyúlásban, vagy egymás hangjelzéseinek ismétlésében.

Továbbra is a közeli családtagokat részesítik előnyben. Esetleg elkezdenek félni az idegenektől, vagy elválasztási félelemmel küzdenek. Előbbiek miatt nem tanácsos ebben a korban idegenekre (pl: babysitterre) bízni, hiszen még nagyon erősen ragaszkodik a pici hozzánk.

12 hónaposan:

Egy éves kora körül a baba antiszociális tüneteket mutathat – pl., elkezd sírni, ha magára hagyjuk, vagy ha más veszi fel, rajtunk kívül. Sok gyermek éli át az ún. szeparációs (elválasztási) félelmet, amely 10 és 18 hónaposan csúcsosodik ki. A kicsi csak és kizárólag a szüleit hajlandó elfogadni, és aggodalom tölti el, ha nem vagyunk a közelében. Csak a jelenlétünk képes többnyire megnyugtatni.

13-tól 26 hónaposig:

A most már totyogó kisbaba elkezd érdeklődni a világ iránt, különösen a hozzá fűződő viszonya alapján. Ahogy megtanul beszélni, kommunikálni másokkal, megtanul barátkozni is. Felfedezi más gyermekek társaságát kortól, nemtől függetlenül. 1 és 2 éves kor között a kicsi meglehetősen félti a játékait, mondhatni irigy, annak ellenére, hogy a szülők igyekeznek jószívűségre nevelni. Feltűnhet, hogy hosszasan figyelik kis barátaik tevékenységét és utánozzák is őket (párhuzamos szemlélődés). Egy idő után kezd öntudatára ébredni, elkezd harcolni a függetlenségéért, és bizonyításképpen nem hajlandó az utcán megfogni a kezünket, vagy dührohamot kap, ha valamit nem engedünk meg neki, amit a fejébe vesz.

24-től 36 hónaposig:

2 és 3 éves kor között a gyermek kissé én központúvá válik. Nem foglalkozik túlságosan mások érzelmeivel. Gondolkozásának jellemző vezérfonala, hogy mindenki vele érezzen együtt. Nem kell megijedni ettől a jelenségtől. Idővel majd megtanulja, hogyan ossza meg érzéseit másokkal és teljesen megváltozik a viselkedése. Erre az időszakra jellemző a barátságok kialakulása.

És a folytatás...

Ahogyan nő a kisgyermek, egyre jobban vonzódik mások, elsősorban gyermekek társaságához. Egyre többet tanul meg arról, hogyan reagáljon bizonyos helyzetekre, és a játszótársakban egyre nagyobb örömét leli. Különleges, örökké tartó barátságok születhetnek ebben a korban.

A szülő szerepe

Töltsünk minél több időt a babával az első hónapokban. Szeretni fogja a figyelmünket, és élvezettel sajátítja el az arckifejezéseket, gesztusokat. Hívjunk barátokat, nagyszülőket vendégségbe. A baba nagyon szereti a látogatókat, kortól függetlenül, különösen, ha körberajongják.

Ne aggódjunk, ha a kicsi eleinte húzódozik az idegenektől, 7 hónapos kor táján ez normális jelenség.

Ha a kicsi sírni kezd, amikor a rokonok ölbe veszik, vegyük vissza, amíg újra megnyugszik. Beszélgessünk hozzá, játsszunk vele, miközben közel állunk az említett személyhez. Lassan próbáljuk meg újra átadni a picit. Ha újra sírni kezd, vegyük vissza és próbálkozzunk kicsit később.

Ha nem is tudunk állandóan a baba látóterében lenni, azért rendszeres időközönként jelenjünk meg előtte, tudatosítsuk benne, hogy "nem vesztünk el", állandóan a közelében vagyunk.

A kis totyogókra nagyon jó hatással van a kicsit nagyobb gyermekek társasága. Próbáljunk játszótársakat szervezni a kicsinek, ha vannak kisgyermekek a rokonságban, rendszeresen járjunk velük össze!

Még ha az önzőség teljesen természetes is 2-3 évesen, nem lehet elégszer hangsúlyozni a helyes viselkedési minta jelentőségét. A jelenlétében különösen hallhatóan használjuk a „kérem szépen” és a „köszönöm” kifejezéseket, dicsérjük a jól elvégzett feladatok végrehajtóit. Látványosan kínáljunk meg másokat is az édességünkből, adjuk kölcsön az újságot. Igyekezzünk gyerektársaságba vinni a kicsit. Hamarosan megtanulja, hogyan szerezzen magának kis barátokat.

Mi adhat okot aggódásra?

Ha a baba nem mutat semmilyen érdeklődést mások iránt rajtunk kívül egy éves koráig, hiába próbálkozunk, vagy ha még velünk sem lép kontaktusba. Ebben az eseteben beszéljünk gyerekorvossal.

Ha az 1 és 3 év közötti kicsi különösen barátságtalanná válik a többi gyermekkel szemben, és nagyon irigy a játékaira. (Megüti a játszótársait, esetleg karmol, harap.)

Ha túlzottan agresszív, képtelen úgy játszani a többi gyermekkel, hogy ne ütné, harapná, lökdösné meg őket, szintén szükségessé válhat a gyermekorvos felkeresése. (Az ilyen durva viselkedések gyakran valamilyen félelem vagy bizonytalanság érzet következményeként lépnek fel.) Minden gyermek barátságtalan néha, de a huzamosan fennálló agresszivitás szokatlan, nem természetes jelenség.