A baba fejlődésének mérföldkövei: Elválás és önállósodás
Az újszülött még nem érzékeli magát különálló egyénnek. Az édesanyjával egynek hiszi magát, és nem fogja fel még azt sem, hogy azok a pici kezecskék és lábacskák, amelyek előtte kalimpálnak, őhozzá tartoznak. Ahogy mentálisan és fizikailag fejlődik, fokozatosan felfedezi saját magát, a testét és az érzéseit. Öntudata kezd kibontakozni, és egyre jobban igyekszik a saját elképzeléseit érvényesíteni.
Mikor fejlődik ki?
Évek telnek el, míg a kicsi feltárja saját egyéniségét. A baba 6-7 hónaposan fedezi fel, hogy ő fizikailag nem azonos az édesanyjával. Tudatosul benne, hogy időnként az anyja magára hagyja. Ettől a ponttól kezdve beszélhetünk elválási félelemről, ami általában a baba kétéves koráig tart.
Ahogy a baba lassan szocializálódik, rájön arra, hogy édesanyja mindíg visszatér hozzá, miután elment valahová. Személyisége is egyre szilárdabbá válik. Ahogy eléri a totyogó kort, bimbózó önállósodási vágya kezd teret nyerni, amit szülőként viselkedési problémaként élhetünk meg. A sok dühroham és hiszti mögött az önállóságra törekvés elementáris ereje, az egyéni akarat, vágy érvényesítési szándéka áll.
Hogyan fejlődik?
1- 6 hónaposan
Fél éves koráig a gyermek teljesen azonosul elsődleges gondozójával. Az első hónapokban a babát többnyire a mozgás és a reflexek irányításának elsajátítása köti le, és még gondolni sincs ideje saját személyiségének építésére.
Mindenekelőtt közvetlen szükségleteinek kielégítése a cél, melyek az élelem, a szeretet és a figyelem.
Az önállósodás első jeleit a baba 4 hónapos kora körül tapasztalhatjuk, amikor is rájön, hogy sírással felhívhatja magára a figyelmet. Ez az első lépés, amikor megtapasztalhatja a baba, hogy neki is van saját akarata, és viselkedése hatással lehet másokra, nevezetesen a szüleire.
7- 12 hónaposan
Körülbelül 7 hónaposan kezdi felfedezni baba, hogy ő egy tőled független emberke. Mindamellett, hogy ez egy nagyon izgalmas és jól érzékelhető mérföldkő a baba fejlődésében, ez az újonnan tapasztalt érzés nyugtalanságot kelthet a kicsiben. Most már felfogja, hogy bármikor elválhattok egymástól, de nem tudja, hogy mindig vissza fogsz-e térni, amikor magára hagyod. Valószínűleg gyakran könnyekben fog kitörni ha csak egy percre is magára hagyod.
Ha például a nagyinál szeretnénk hagyni egy kis időre, nem jó megoldás, ha úgy próbálunk elosonni, hogy a baba ne vegye észre. Nem fog könnyebben megbirkózni a félelmeivel, sőt még jobban megijed. Akármilyen nehéz is, mindig köszönjünk el a picitől, hogy megszokja és felfogja; mikor megyünk el, és mikor jövünk meg.
13- 24 hónaposan
A baba tovább halad az önállósodás útján. Különválasztja magát az édesanyja személyétől és az őt körülvevő világtól. Ha most ültetnénk tükör elé a kicsit, már felfogná, hogy a tükörben ő maga látható. Próbaképpen rajzoljunk szemceruzával foltot a tükörkép orrára! Gyermekünk nagy valószínűséggel a saját orrához fog nyúlni. Ugyanez a kísérlet az egy évesnél fiatalabb babák esetében úgy végződik, hogy a tükörképet kezdi tapogatni a kicsi, mivel azt egy másik babának véli még.
2 évesen még mindig zokon veszi a gyermek, amikor a szülők nélküle mennek el valahova, de már sokkal gyorsabban megnyugszik, mivel magabiztosabb. Megtanulta, hogy kis idő múlva a szülők mindíg visszajönnek. Bizalmát csak folyamatos munkálkodással nyerhetjük el. Éreznie kell, hogy szeretjük és gondoskodunk róla.
Később ez a bizalom ad neki erőt ahhoz, hogy magabiztos személyiséggé váljon. A fokozott önállósodáshoz nagy önbizalomra van szükség. E folyamat beindulásának első jelei lehetnek, amikor például már ötödik napja mindíg ugyanolyan színű ruhát akar felvenni, vagy csak bizonyos ételeket szeretne enni, esetleg maga mászik be az autós gyermekülésébe.
25- 36 hónaposan
2-3 évesen a kicsi tovább küzd függetlenségéért. Egyre távolabb és távolabb kerül tőlünk, és persze folyamatosan teszteli; hol a határ. Sokszor úgy tűnhet, mintha szándékosan nem fogadna szót. Mindent önmaga akar csinálni és egyáltalán nem akar együttműködni. Ha nem ismerjük fel a valódi indítékokat a makacskodások mögött, sok kellemetlenségben lehet részünk, sőt hosszú távon a gyermek kezelhetetlenné válhat.
Mit tehet a szülő?
Ahhoz, hogy a baba bátran elindulhasson felfedezni a világot, biztonságos háttérre van szüksége. Az állandó szeretetteljes és támogató környezet fejleszti a baba önbizalmát, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az önállósodás útjára léphessen. Az önbizalom építése jóval korábban, már csecsemőkorban elkezdődik, amikor azonnal reagálunk a sírására. Megetetjük ha éhes, tisztába tesszük ha szükséges, rámosolygunk és megnyugtatjuk ha felijed álmából. Az elválás és visszatérés megértését segíthetjük már e korai szakaszban is, például kukucskálós játékkal.
A lakás biztonságossá tételével szintén nagy mértékben segíthetjük a kicsi önbizalmának épülését. Ahelyett, hogy állandóan a nyomában lennénk és mindentől eltiltanánk, teremtsünk biztonságos környezetet és nyugodt szívvel hagyjuk a kicsit, hogy felfedezze a lakást.
Segíthetjük függetlenségének és növekvő öntudatának fejlődését azzal, ha választási lehetőségeket kínálunk fel neki, vagy hagyjuk, hogy egyes dolgokat önállóan megcsináljon. A választási lehetőség felkínálása két ruha, étel, vagy délutáni program közt, lehetővé teszi számára, hogy elkezdjen önmagáról gondolkodni. Ha hagyjuk, hogy egyedül igyon üvegből, vagy hogy elpakolja a játékait, ezekkel az öngondoskodásban tehetünk nagy lépéseket előre.
Soha ne felejtsük el, még ha a kicsi az önállóság útjára is lépett, szüksége van szeretetünkre és gondoskodásunkra. Mindig bíztassuk, ha valamit maga akar véghezvinni, és soha ne utasítsuk el, ha segítségre van szüksége. Megnyugtató jelenlétünkre, támogatásunkra még sokáig szüksége lesz gyermekünknek.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Az elválástól való félelem normálisnak tekinthető 9-18 hónapos korban, viszont beszéljünk az orvossal, ha ez olyan méreteket öltene, hogy a kicsi képtelen bármit nélkülünk megtenni, vagy vigasztalhatatlanná válik, amikor hosszabb időre elválunk tőle.
A fejlődés további szakaszai
Az idő előrehaladtával a gyermek önállósága és öntudata tovább növekszik. Évről-évre több dolgot akar önállóan véghezvinni. Idővel tudatosabban gondolkodik majd önmagáról és képességeinek határairól. Képes lesz elkészíteni magának egy szendvicset, megtanul barátokat szerezni, egyszóval iskolaéretté válik.