Ellenőrizzük-e a kisiskolás leckéjét?

Megjelent:

önálló tanulás kisiskoláskorbanSokszor ellentmondásosak az erről alkotott vélemények. Míg egyik szülő esküszik arra, hogy valódi önállóság csak az önállóan elvégzett munka és az azért vállalt felelősség nyomán alakulhat ki, addig mások úgy tartják, kell egy minimális külső kontroll az első 2-3 évben. Melyik a helyes?

Mindkét álláspontban van igazság. A gyermekének teljes önállóságot adó szülő, bár megtanítja az önálló munkavégzésre és korai felelősségvűllalásra a gyermeket, ám ezzel azt kockáztatja, hogy esetleg hibásan, csúnyán, hiányosan kerül a tanító elé a lecke. A gyereket sorozatos kudarcok érhetik, amik hosszú távon torzíthaják önértékelését.

Helyesebb, ha a gyermek önállóan írja meg leckéjét, de a szülő ezt követően lelkiismeretesen átnézi azt. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy kijavítja helyette a hibákat, sokkal inkább azt, hogy figyemezteti: ebben a feladatban bizony pontatlanságok vannak. Ezek megkeresése, kijavítása természetesen a nebuló feladata, aki ezáltal is gyakorol, ill. következmények nélkül korrigálhatja a korábban vétett hibákat.

Összefoglalván tehát: a kisiskolás gyermeknek szüksége van egy minimális kontrollra, ám ez sohasem jelentheti azt, hogy a szülő egyetlen pillanatig is helyette dolgozik. A gyereknek nem csorbul az önállósága, hiszen önállóan írja meg a leckét, keresi meg benne a hibákat, javítja azt. A szépen elvégzett munka nyomán pedig dicséretre, megerősítésre számíthat a tanítónőtől.