Volt gyerek, nincs gyerek
Szerettem óvodába járni, de nekem sem volt mindig jó napom. Olyankor hat lóval sem lehetett volna elvinni az oviba.
Történt egyszer, hogy apám otthon volt szabin és Ő vitt reggel az óvodába. Én nem nagyon értettem, hogy miért kell oviba menni, amikor apu otthon van, de nem lehetett vitatkozni.
Akkoriban a biciklikhez még nem lehetett kapni gyerekülést, mint manapság. Felültették a gyereket a csomagtartóra és nyomás.
Apám is így gondolta, csak engem kihagyott a számításból.
A nyári szünetben a bratyómékkal azzal szórakoztunk, hogy ki mer leugrani a bicikli csomagtartójáról menet közben. Nem akarok dicsekedni, de nekem sikerült tökélyre fejlesztenem a technikámat.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy sikerült úgy leugranom apám mögül útban az ovi felé, hogy szegény semmit nem vett észre.
Amikor begurult az ovi elé, az egyik ismerős kedvesen rákérdezett: „Lacikám, beteg a gyerek, hogy nem hoztad el?” Az öregem köpni-nyelni nem tudott.
Én miután leugrottam, hazaszaladtam és elbújtam a tyúkól mögé.
Az öreg hazajött, egy darabig a nevem kiabálva keresett, aztán csönd lett.
Mint később kiderült, észrevette hol vagyok, és csak hagyott egy kicsit magamba főni. Egy jó óra múlva jött ki értem, és megnyugtatott, hogy nem kell oviba mennem.
Tibcsi bácsi